"You can tell yourself anything you want, but you can't make what happened go away."
Jodi Picoult egy számomra nagyon kedves írónő, és büszke tulajdonosa vagyok az eddig megjelent összes könyvének. Akárcsak az összes többi regénye, ez is meglehetősen izgalmasnak ígérkezett a fülszöveg alapján.
A történetet öt narrátor meséli el, mindenki a saját szemszögéből - ez a módszer már szinte az írónő védjegyévé vált.
A főszereplő a közel sem tökéletes Jane Jones, aki egy híres oceanográfushoz, Oliver Joneshoz ment feleségül viszonylag fiatalon. Egyetlen gyerekük, Rebecca egy szörnyű repülőgép-balesetet élt túl három éves korában, azonban mostanra egy tizenöt éves kamasszá cseperedett. A családi idill messziről elkerüli a Jonesékat: Oliver csak a munkájának él, és még a lánya születésnapját is feláldozza sikerének oltárán; Jane hiába menekül a múltja elől, az folyton megtalálja; míg Rebecca szimplán unja szülei örökös civódását és valami izgalomra vágyik. Így amikor Jane és Oliver ismét összekapnak, a vita tettlegességig fajul és a Jane Rebeccával együtt útnak indul Amerikán keresztül. Úticéljuk Massachusetts, ahol Jane bátyja - életének egyetlen biztos pontja -, Joley dolgozik.
Joley utasításait követve hamar egy gyümölcsöskertben találják magukat, miközben Oliver a sarkukban lohol, hogy visszaszerezze őket. A gyümölcsöskert tulajdonosa Sam, egy fiatal 25 éves férfi, aki számára igazán megterhelő befogadni Jane-t, mert a nő egy olyan világot képvisel, ami számára csak fájdalmat okoz. Ám hiába a kölcsönös ellenszenv, a sok szurkálódás és rosszindulatú megjegyzés, bizonyos dolgokon nem lehet segíteni...
"You can't just keep yourself from falling for a person. You can't turn off your emotions like a faucet."
Idővel persze Oliver megtalálja őket, ám ami ott vár rá az a legrosszabb rémálmát is felülmúlja. Az alig pár hetes utazás mindannyiuk életét gyökerestül felforgatja. Kérdés csak az, hogy jóvá lehet-e tenni az elkövetett bűnöket?
A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy ez Picoult első regénye, ami 26 éves korában jelent meg. Szó mi szó, ez kicsit érződik is rajta, a karakterek számomra kissé kidolgozatlannak tűntek, bár a kapcsolatok árnyalása már itt is tökéletesre sikerült. A Rebecca és Jane között fellépő feszültség annyira emberi volt, hogy szerintem bárki tud azonosulni vele. Nagyon jól bemutatja, hogy mennyire megváltozik az ember értékrendje, amint szülővé válik.
Az egyetlen dolog, ami kimondottan zavart, hogy nem időrendben játszódik a történet, hanem oda-vissza ugrálunk. Ennek következtében már a könyv egynegyedénél kiderül, hogy mi a tragédia. Ez kicsit elvette az izgalmat, és emiatt kissé lassabban is haladtam vele, mint az írónő többi könyvével. Összességében egy 7/10-et adok rá.
