Dan Brown: Inferno

Nagyon szeretem a krimi álarca mögé rejtett tudományos regényeket, amelyekből szórakozva tanulhatok, miközben folyamatosan azon kattog az agyam, hogy mégis ki lehet a gyilkos/tolvaj, és mi lehet a motivációja.

Ezért sorolom a kedvenc íróim közé Dan Brownt, valamint a hasonló - de kevésbé kiforrott - stílusú J. R. dos Santost is. Mindezek ellenére mégis féltem kicsit az Inferno elkezdésétől. Ugyan az írónak ez még csak a negyedik Robert Langdonos könyve, attól tartottam, hogy lassan olyan kiszámíthatóvá fog válni, mint Lőrincz L. László regényei. Ráadásul a kezdeti visszajelzések alapján ez nem is tűnt annyira alaptalannak, mivel szinte csak negatív kritikát olvastam a megjelenést követő napokban.
Végül minden félelmemet és fenntartásomat félretéve belekezdtem a regénybe. A történet témájához híven pedig annyit szeretnék mondani, hogy

"Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!"

- Dante Alighieri

Dan Brown ebben a regényében is a kedvenc országába, Olaszországba kalauzol minket, pontosabban Firenzébe, ahol egy meg nem értett zseni - aki csak Árnynak nevezi magát - a halálba ugrik üldözői elől. Azonban hátrahagy egy üzenetet, amiben felhívja az emberiség figyelmét a hagyatékára, Infernora. De hogy pontosan mit is takar ez a név, és hol található, azt csak Dante mesterművén keresztül lehet kideríteni. A történetben ezért nagy hangsúlyt kap az Isteni színjáték szimbolizmusának értelmezése, valamint Dante kötődése Firenzéhez. Itt kerül a képbe Robert Langdon, aki legalább annyira elveszett a könyv elején, mint az olvasó. Egy kórházban tér magához, méghozzá retrográd amnéziával. Az elmúlt pár nap eseményeiből semmire nem emlékszik, az meg pláne ledöbbenti, hogy Firenzében van. Ezen azonban nem sokat töprenghet, mert még a kórházban az életére törnek, így a kezelőorvosával, Sienna Brooks-szal együtt menekülni kényszerül. Itt említeném meg, hogy ez a típusú regényírás már James Dashnernél (Az útvesztő trilógia) is elnyerte a tetszésemet, hisz ilyenkor az olvasó együtt találgat a főszereplővel, és nincs olyan érzése, hogy lépéshátrányban van.
Az első nyom, amin Robert és Sienna elindulhat, egy Botticelli mű (A pokol térképe), ami Dante poklának kilenc bugyrát eleveníti meg. De mi köze van az Árnynak Dantehoz? Miért kap ilyen nagy hangsúlyt a hét főbűn? És melyik a legsúlyosabb bűn?

"A pokol legsötétebb bugyraiban azok szenvednek, akik erkölcsi válságok idején semlegesek maradtak."

Robert és Sienna rájönnek, hogy az Árny a rohamosan növekvő népesség csökkentését tűzte ki célul. Ha nem sikerül megtalálniuk a mesterművét a kitűzött időpont előtt, akkor az egész emberiség jövője megpecsételődik. Az Infernohoz vezető út Firenze kanyargós utcáin, rejtett járatain keresztül vezet, az idegenvezetők pedig a város neves épületei, képzőművészei és írói. Az idő azonban kevés, és mint általában, most sem minden az, aminek látszik...

A könyv egyik legnagyobb erőssége, hogy az író nagyon elmélyül a témában, azonban a kutatásai eredményét emészthető módon adja át. Engem sosem kötöttek le a képzőművészeti dolgok, nem tudtam csodálni egy épületet vagy egy festményt perceken, órákon keresztül. Firenze épületeinek és látványosságaink bemutatása azonban nem untatott egy percre sem. Dante regényének elemzése pedig kimondottan felkeltette az érdeklődésemet a mű iránt.
A regény egy nagyon érdekes témát vet fel, amit biológiai beállítottságúként nagyon élveztem, és valóban elgondolkoztam rajta. A népességszaporulat kérdése aggasztó, és tényleg kell rá megoldás. Mióta a járványok jelentős részét kordában tudjuk tartani, a természet nem tudja fenntartani a saját egyensúlyát. Azonban ahhoz van-e jogunk, hogy eldöntsük, ki élhet és ki nem? Hogyan lehetne korlátozni a születések számát? Kell-e ellátást biztosítani azoknak, akiket már csak a gépek tartanak életben? Ha az erőforrásokat okosabban használnánk fel, akkor elbírná-e a Föld a 10 milliárd embert? Komoly kérdések, amiken tényleg érdemes eltöprengeni, mert ahogy a bolygónk erőforrásait jelenleg kihasználjuk, úgy biztos nincs esélye az emberiségnek. Dan Brown regényének a megoldása lehet, hogy nem tökéletes, de nekem tátva maradt tőle a szám.